A mai modern világban egyszerre számtalan helyről áraszthat el minket az információ, és sokszor úgy érezhetjük, nehéz tartani a lépést a rengeteg újdonsággal, ám persze nem szeretnénk kimaradni semmiből. Ez az érdekes és izgalmas dolgokról való lemaradással kapcsolatos félelem az, amit FoMO-nak nevezünk (Fear of Missing Out).

A technológia fejlődésével az információátadás helyévé egyre inkább az online tér válik, és ez már nem csak a magánéletünket és személyes kapcsolatainkat érinti, hanem a munka világában is a kommunikáció fő felülete lett. Így természetes, hogy minél gyakrabban igyekszünk ellenőrizni az e-mailjeinket, az üzeneteinket és a közösségi média oldalainkat, nehogy elkerülje a figyelmünket valami fontos teendő vagy hír.

A FoMO jelensége azonban nem csak a social media területén van jelen, hanem a munkavilágában is. A munkahelyen a FoMO az alábbi három területen jelentkezhet:

• Kapcsolati kirekesztés: félelem a szakmai és emberi kapcsolatok sérülésétől, a kapcsolati háló és az üzleti kapcsolatok fenntartásának korlátozottságától.

• Információs kirekesztés: attól való félelem, hogy lemaradunk a munkahelyen belüli, munkatársainkkal és feladatainkkal kapcsolatos információkról (ideértve a pletykákat is)

• Munkavégzésből való kirekesztés: félelem attól, hogy nem tudunk érdemileg hozzájárulni az olyan munkafolyamatokhoz, melyek az előrelépés lehetőségét nyújtják számunkra. („Mi lehet azon a meetingen? Engem miért nem hívtak meg?”)

Azt gondolnánk, az elmúlt években elterjedt home office egyik előnye, hogy a fizikális távollét ellenére mégis könnyen friss maradhat tudásunk a munkahelyi információkról, de ez nem feltétlenül van így. A világjárvány ideje alatt számos munkahely kényszerült legalább időszakosan átállni az otthoni munkavégzésre, amelynek nehézségeiről igen sokat hallani.

Azok a munkavállalók, akik még most sem térhettek vissza fizikai munkakörnyezetükbe, megtapasztalhatják a munkahelyi FoMO-val járó félelmet és szorongást. Úgy érezhetik, hogy hátrányba kerülnek azokkal a munkatársaikkal szemben, akik bejárhatnak a munkahelyükre, és félhetnek attól, hogy fontos információkról és kapcsolatépítési lehetőségről maradnak le, mivel csak az online térben kommunikálhatnak másokkal.

Szinte lehetetlen feladat a személyes kommunikáció minden rétegét és nüánszát átadni egy e-mailen, chat üzeneten, vagy akár videóhíváson keresztül.

A kimaradástól való félelem alapvetően nem feltétlenül rossz dolog. Ösztönzően hathat, hiszen ennek köszönhetően jobban bevonódhatunk munkánkba, nagyobb teljesítményt érhetünk el, viszont ez könnyen átcsaphat szorongásba és akár kiégéshez is vezethet. Ezért fontos, hogy tudjuk, hogyan kezeljük a munkahelyi FoMO érzését mindennapjaink során.

1. Lássuk reálisan a képességeinket és kapacitásunkat!

Fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy biztos szükséges-e minden feladatot elvállalnunk? Ott kell-e lennünk minden megbeszélésen? Előrébb leszünk azzal, ha belevágunk a sokadik projektbe is? Fontos, hogy reálisan lássuk korlátainkat, nem szabad túlvállalnunk magunkat csak azért, mert úgy érezzük, mások sokkal több feladatban vesznek részt.

Nem szabad elfelejteni, hogy mindenki más szintű teherbírással rendelkezik, és az, ha kevesebb feladatot vállalunk, de azokat igényesen és jól oldjuk meg, ugyanolyan értékes lehet!

2. Legyünk jelen a munkában!

Érdemes személyesen is bevonódni a munkafolyamatokba, hiszen, ha a munkatársaink és feletteseink is azt látják, hogy érdeklődünk és aktívan részt veszünk a feladatainkban, sokkal valószínűbb, hogy megosztják velünk az oda kapcsolódó információkat.

A szervezeten belüli láthatóság (visibility) már a világjárvány előtt is jelentős tényező volt a munkatársak teljesítményértékelésekor és az előléptetési döntések során.

Home office-ban introvertáltként érdemes kilépni a komfortzónánkból, ha nem szeretnénk eltűnni a céges radarról.

3. Legyünk jelen a munkatársaink számára!

Magunkba nézve el kell gondolkodnunk, hogy vajon van-e annak oka, hogy kimaradunk az „információs körökből”? Ha úgy érezzük, magunk sem teszünk meg mindent azért, hogy nyissunk munkatársaink felé, tőlük sem várható el, hogy mindenbe bevonjanak. Természetesen elég kicsiben elkezdeni: találjuk meg a hozzánk hasonló kollégákat a részlegünkön, és kezdjük velük az ismerkedést.

Vegyük fel a réi kapcsolati szálakat, kezdeményezzünk, akkor is, ha éppen nincs közös feladat. Észrevehetjük, ahogy telik az idő, egyre könnyebbé válik majd kapcsolatokat kialakítani különböző személyekkel.

4. Mutassuk meg az értékeinket!

Ahhoz, hogy mások is hasznos dolgozónak lássanak, fontos tudniuk, hogy milyen képességekkel rendelkezünk. Meg kell találnunk azt a területet, az a szerepet, amelyben kiemelkedőek vagyunk, és a képességeinket a többiek hasznára kell fordítanunk!

Így, ha legközelebb hasonló feladattal találkoznak szembe, újból hozzánk fognak fordulni segítségért, és így nekünk sem kell amiatt aggódni, hogy kimaradnánk valamiből, vagy ne lennénk hasznosak.

5. Legyünk kitartóak!

Az életben a legtöbb dolog nem egyik pillanatról a másikra valósul meg, a fejlődéshez és változtatáshoz idő kell.

Vegyünk egy másik területről példát: ha elhatározzuk, hogy le szeretnénk futni egy maratont, valószínűleg hosszas felkészülés és rendszeres edzés áll előttünk a célunk eléréséig.

Útközben lesznek könnyebb időszakok és olyanok is, mikor úgy érezzük, megrekedünk. De ahhoz, hogy túllendüljünk a mélypontokon és elérjük a célunkat, kitartóan folytatnunk kell a felkészülést. Nincs ez máshogy a munka világában sem.

A kimaradástól való félelmeink leküzdése és egy egészséges, motivált hozzáállás kialakítása sok időt vehet igénybe, de a végén kifizetődő lesz számunkra.

Teljesen természetes dolog, hogy lépést szeretnénk tartani a körülöttünk lévő világgal, hogy nem szeretnénk lehetőségekről lemaradni vagy egy közösségből kimaradni., Viszont nem szabad engednünk, hogy beszippantson minket ez a törekvés.

Ha időben észrevesszük magunkon a FoMO jeleit és a fentebbi tanácsokat alkalmazzuk, azzal megakadályozhatjuk, hogy ez a félelem teljesen eluralkodjon akár a magánéletünk, akár a munkánk felett.