7 éve 2019. szeptember 13-án (egy pénteki napon..) alapítottam meg a vállalkozásomat, azóta is Playmaker néven fut. Azt olvastam, hogy a mesékben a 3-as a próba száma, míg a 7-es a beteljesülésé és a magasabb rendű rendé. Talán ilyenkor is érdemes megállni, kinyitni egy üveg bort és szemlélődni, hogy mennyi minden történt.

1. Igazából elég egyszerű, hogy mivel telt az idő. Emberekkel beszélgettem. Tanácsadás és szervezetfejlesztés közben, coaching és tréning során, a pálya szélén.
   
   
2. Közel ezer emberrel dolgoztam együtt 7 év alatt. Ez egy jó érzés, nem tűnik elfecsérelt időnek. Valódi emberek, valódi problémái és történetei.
   
   
3. Az üzleti tervezést nagyon rugalmasan kezelve működtettem a vállalkozást, érzésről érzésre haladva. Kihívás megtalálni az legegyszerűbb megoldásokat ennyi bizonytalan tényező komplexitásában; igényekre reagálni és nem a hangos trendekre.
   
   
4. Évekig dilemmáztam az ügyfél célcsoportok kapcsán. Specializáció vagy több lábon állás? Már soha nem tudjuk meg, mi lett volna, ha specializálódom. Valószínűleg a covid időszakban bedőlt volna a vállalkozás. A 3-4 féle eltérő tevékenység és célcsoportok egyelőre jól kiegészítik egymást kockázatok és érdekesség szempontjából is.
   
   
5. A nagyfokú döntési szabadság és a saját ritmusban működés a vezetői léthez hasonlóan itt is eredményez egyfajta magányt. Senki nem szól, ha keveset teszek bele, de akkor sem, ha túltolom.
   
   
6. Az egyik legértékesebb dolog számomra: az időhöz való viszony, a saját ritmusban dolgozás hatékonysága és családi igényekkel való rugalmas összehangolása. Az önálló vagy kislétszámú csoport működési gyorsasága. Szinte teljes kontroll az időrablók felett.
   
   
7. A növekedés nem folyamatos, a fejlődés ritmikus: építkezés és takarítás (ötletek, munkák, kapcsolatok, régi működések…) hasonlóan egy kerthez.

Vagytok itt is, akik visszatérnek ügyfélként, ajánlanak másoknak, köszönöm!

2019-ben nem tudtam, hogy mi lesz 2026-ban. Most sem tudom mit hoz 2033.

Ti mihez kezdenétek a következő 7 évvel?